2013. szeptember 26., csütörtök

Világbajnokságok IX. - 1970. Mexikó

forrás: http://kep.cdn.index.hu/1/0/148/1481/14816/1481647_9e3c660bf2692b5a074a9d9b52afa22c_wm.jpg
Az 1970-es világbajnokságon több újdonságot is bevezettek az előző világversenyekhez képest. A mexikói vébén lehetett először cserélni (kettőt), itt osztottak először sárga lapokat, itt döntött először a gólkülönbség a csapatok között, és az Adidas először készített hivatalos labdát a tornára: a Telstar óta minden vébének van saját labdája.
Az első problémát is egy újdonság okozta: a világ minden táján színesben közvetített meccsek időpontjait az európai igények szerint alakították ki, így több meccs is délben kezdődött, nem egyszer 40 fokos hőségben, ráadásul a legalacsonyabban fekvő stadion is 1600 méter magasan feküdt, de volt 2200 méterrel a tengerszint feletti is.
Néhány sztárcsapat a selejtezőket sem élte túl, a portugálok, a franciák, a spanyolok és az argentinok mellett utolsóként a magyar válogatott hullott ki. Az óriási sokként megélt marseille-i kiesést a magyar futballfolklór a legnagyobb vereségek közé sorolja, pedig egy kiváló cseh csapat verte ki pótselejtezőn a gyenge bajnokságban edződő, talán magáról kicsit sokat gondoló (igaz, európai ranglista-2.) magyar válogatottat. Itt hangzott el Szepesi György klasszikussá vált mondata, a Jönnek a csehszlovákok!, Mészöly Kálmán pedig azt mondta a 4-1 után: A mi időnk lejárt.

IX. világbajnokság, Mexikó (1970.05.31.-06.21.): 
Negyeddöntő: Brazília-Peru 4-2, Uruguay-Szovjetunió 1-0 - hosszabbítás után, NSZK-Anglia 3-2 - hosszabbítás után, Olaszország-Mexikó 4-1.

Elődöntő: 
Brazília-Uruguay 3-1 (1-1)
Gól: Clodoaldo (44.), Jairzinho (76.), Rivelino (89.), illetve Cunilla (19.).

Olaszország-NSZK 4-3 (1-0, 1-1, 3-2) - hosszabbítás után 
Gól: Boninsegna (8.), Burgnich (98.), Riva (104.), Rivera (111.), illetve Schnellinger (90.), Müller (94., 110.).

Döntő (1970.06.21.): 
Brazília-Olaszország 4-1 (1-1) 
Mexikóváros, 112 ezer néző. Vezette: Glöckner (NDK-beli).
Brazília: Félix - Carlos Alberto, Brito, Piazza, Everaldo - Gerson, Clodoaldo - Jairzinho, Pelé, Tostao, Rivelino.
Olaszország: Albertosi - Burgnich, Cera, Rosato, Facchetti - Bertini (Juliano, 75.), Riva - Domenghini, Mazzola, de Sisti, Boninsegna (Rivera, 84.).
Gólszerzők: Pelé (18.), Gerson (65.), Jairzinho (70.), Carlos Alberto (86.), illetve Boninsegna (37.).



A 3. helyért: NSZK-Uruguay 1-0 

Sír Stanley Rous FIFA-elnök tapasztalatait így foglalata össze a mexikói világbajnokság után: "A világbajnokságot (vb) teljes egészében át kell szervezni, lehetőséget kell adni Afrikának és Ázsiának a nagyobb számú képviseletre, mert a világbajnokság jelenleg csak Európa-Dél-Amerika versengése. Át kell szervezni a kontinens bajnokságokat, hogy a vb-re megfelelő képviselet alakulhasson ki. A vb 16-os mezőnyét 24-re kell emelni. A játékvezetés, az előzetes egyeztető értekezletnek eredményeként sokkal jobban összhangban voltak a szabályokkal, mint az 1966-os labdarúgó-világbajnokság-on. A bevezetett lapok (sárga, piros) segítségével sikerült elérni, hogy egy játékost sem kellett kiállítani, bár még igen sokszor előfordult a játékvezetői döntések elleni tiltakozás. Ezt a szabadságot törölni kell a nemzetközi labdarúgás gyakorlatából".

Érdekességek: - Gólkirály: Gerd Müller (NSZK) 10 találattal. 
- Először vettek részt világbajnokságon az izraeli futballisták, de bemutatkozásuk gyengén sikerült, mert a 2. csoportban az utolsó helyen végeztek két szerzett ponttal. 
- A nyugatnémet Uwe Seeler volt az első európai játékos, aki négy világbajnokságon szerepelt.

(forrás: sportgeza.hu, delmagyar.hu, wikipédia)

Korábbi írások vb-kről:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése